Ki vagyok én, hogy a mindenség Ura hallja hangomat, látja gondomat? Ki vagyok én, hogy a hajnalcsillag is minden utamon előttem halad? Nem azért aki vagyok, de azért, amit tettél, nem azért amit teszek, de azért, aki Te vagy! Nézz rám csak hervadó virágszál, csak porba hulló árnyék, csak csepp az óceánban, mint párát visz a szél. Mégis felém fordul Arcod, Uram, hallod, ha kiáltok, és azt mondod nekem: "Enyém vagy!" Ki vagyok én, hogy bár látod bűnömet, újból rám emeled Szent tekinteted? Ki vagyok én, hogy a hangod hallhatom, és a vihar csendesül kívül és belül?