Körülvesz a völgy, hol a halál sötét árnyékot vet, de szereteted őriz és véd. Felkavar és zúg, a vad vihar a szívemben bent, Ő velem van és ennyi elég. Démonhad sem rémít, ha Isten karja érint! S ha Isten karja érint Mitől félnék hát, kitől félnék hát? Ő nem, nem ereszt el, sima út vagy sártenger, Ő nem, nem ereszt el, völgybe le vagy hegyre fel, Ő nem, nem ereszt el, Nem, nem ereszt engem már el! Közeleg a fény, ami betölt, ha célba érek, a dicsőséges tündöklő fény. Közeleg a nap, mikor vége minden szenvedésnek, s már egyre jobban ismerem én. Közeleg a fény, ami betölt, ha célba érek, közeleg a nap, mikor vége minden szenvedésnek, addig is áldom, Istenem áldom.