Gyenge vagyok, ember. Megkavar az élet. Nem tudom a szívem meggyógyítani. Túl sok ami fájhat, énnekem és másnak. Nélküled a lelkem porszem szélvészben. Itt a szívem, kemény föld, pusztaság lett, törd most föl! Itt a szívem, száraz kút, áss le mélyre, törjön út! Elő víznek mely tőled jön. Mindent tudok észből, de túl keveset szívből. Míg a betű öl, a Szellem élni hív. Megtanítasz szeretni, merni, élni, érezni. Megbocsátasz, hogy én is Megbocsássak...