Mint szarvas hűs folyóvízhez Úgy vágyik lelkem Istenhez. Ő megszabadít, s elveszi minden terhem, kegyelme újra átkarol. Lelkemről minden lánc lehull, megvigasztal, s az, ami fájt, emlék csupán. Csak Ő és én, nem kell más, utána vágyom, Jelenlétében csodálom szépségét. Soha nem leszek többé az, aki voltam rég, mert Ő rám talált és megfordult a világ. Szívem Érte ég és bármit megtennék, hogy házában maradjak.