Hogy bízhattál rám oly kincset, mit angyalok sem kapnak meg? Féltőn hívtál, itt állok hát, Isten királyi trónjánál, és int felém két sebzett kéz - a Megváltó karjába zár! Ha szívem vádlás döfné át - ha Sátán bűnömmel kísért; egy szó, és gyászom szétrebben - az Úr van itt, az Egyetlen! Ó, áldom Őt, ki küzd és győz - biztos bástya lelkem várán! Itt állok most trónodnál, nincs több bűn, megváltottál. Jézus vérén át, bátran lépek Hozzád; szent karjaid közt otthon vár! A feltámadt, Jézust látom, meghalt értem, hogy megváltson. Ártatlan, bűntelen szentség - szépség, mit szem nem látott még. Ó, száz és száz szó; száz és száz dal nem írhatja le fenségét! Szálljon fel hála és imádat! Szívünkből elmos minden vádat. Ó, és áldjuk Őt, áldjuk azt, Ki vérét adta bűnünkért!