Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, melyet ontál bűnömért, Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg! Törvényednek eleget bûnös ember nem tehet. Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem mint az ár, Elégtételt az nem ad, Csak Te válthatsz meg, magad. Jövök semmit nem hozva, Keresztedbe fogódzva. Meztelen, hogy felruházz, árván, bízva, Hogy megszánsz. Bûnöm nem hagy pihenést, Mosd le ó mert megemészt! Ha bevégzem életem és lezárul a szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut, Aki értem megnyíltál, rejts el, ó, örök kőszál!